Tömlöctartó lehetett...

Tömlöctartó lehetett az,

Aki a sírt föltalálta;

Vak sötétség kedvelője,

Szolgalélek, vakandpára...

Legyen bármi a halálban,

Semmivélét avvagy álom:

A halált nem, de azt a szűk

Sötét börtönt én utálom.

Adjatok vadállatoknak,

Vessetek ki a tengerbe,

Avvagy hagyjatok szabadban

Magas hegytetőn, heverve.

Tegyetek le egy örökzöld,

Ringató fenyőbokorba,

Hol fölöttem tölgycsoportnak

Koronás királya szólna -

Mulandóságról, viharról...

A mély völgybe lebámulva,

Hova ő is minden órán

Leszáll örök nyugalomra.

Körülöttem születnének

Földet ingató villámok,

Még föl is ébresztenének

Egy-egy percre csattanások.

- Költőnek, ki egyaránt élt

Hol a földön, hol az égben,

Volna-e szebb sírja, mint ott,

Ég-föld közt, a fellegekben?