Július 22-én

(Nemzetülés után)

Csak oly nagyon ne szeretném hazámat!...

...Ne kérdjetek, ne bántsatok,

Távozzatok, pusztuljatok...

Nincs már szavam, nincs énekem,

Lelkemben kő az érzelem

S nem csalogány az akarat,

Mely lágy dalok szárnyán repül,

Vihar, mely szór villámokat,

Átkot, melytől a vér kihül...

Ne bántsatok, ne kérdjetek;

Olyan vagyok, mint az idő,

Mely a vihart előzi meg:

Csendes, sötét, kétségbeejtő.

Tüzet hányandó bérc vagyok,

Még ajakam csöndes, de rajt

Mindent megégető harag

Dühös tajtéka sustorog.

Mért szeretlek, népem, hazám?...

Hogy a harag és gyűlölet,

Mely most irántad bennem él,

Úgy vesse széjjel keblemet,

Hogy meg ne átkozhassalak...

Amily igaz, hogy tán ha egykor

Megátkoználak tégedet:

E magzatod,

Aki megátkozott,

Legszeretőbb, leghűbb fiad volt...

Őrizzen ettől istened!

Mert a gyűlölet átka nem fog,

De egy igaz nemes kebelnek

Megtört szerelméből fakadt

Öngyilkos átokhangjait

Meghallgatják az istenek!...