PROLÓG [1]

Hölgyek s urak, amit én itt elmondok,

Isten bocsássa meg -, az biz a prológ,

Vagyis az a finom Damokles-kardocska,

Mely minden műsor kezdetén

A közönségre fenyegetve lóg.

De ne féljenek, nem lesz veszedelmes,

Se túl illedelmes, se túl terjedelmes,

Meghallgathatja minden ember,

Nem muszáj elaludni tőle,

Sőt, aki jól idefigyel,

Még azt is megtudja belőle,

Hogy itt mi készül,

Hogy mit főzött ki nagy vitézül

Az elnökség: a Lili meg a Hilda,

No és aztán a Freund meg a Boros -

Na! szépeket fognak látni, kérem,

Lesz itt például “tiz leány s egy férj sem” -

Ami némelyek szerint - humoros!

Aztán kapnak sok egyéb humor-cikket,

Hallanak kuplét, látnak majd dsigget,

S láthat, aki még sohase látott,

Például: tarantella-táncot.

Szóval, kapnak mindent, ami finom,

Toronyórát, láncot,

Sőt, akinek még ez sem elég,

Ráadásul élvezheti még

Léderer Fráncot,

S más ilyen aktuális viccet,

Melyekből a humor elbliccelt.

No, és ami fő, ami fő,

Lesz itt sok kedves, kicsi nő,

Akiktől majd, ha nem is olcsón,

Lehet jótékony ügyeket venni,

Teát inni és szendvicset enni

S a gyönyörűbbnél gyönyörűbb Katókkal

Táncba menni -

Szóval, akinek a szíve fáj,

Meggyógyítja ez a táj,

S aki blazírt és fanyar úr,

Majd meggyógyítja ez a zsúr,

Mert szép az élet tea és szendvics mellett,

Kivált mikor, aki kínálja,

Nem más, mint ez a dicső, kotnyeles,

Zsúrozó lányegyleti gárda.

Eddig tartott ez a versike,

Amely, ha nem is oly bájos és hercig,

Mint én, vagy ott a Burger Erzsike,

Remélem, mégis meglesz a hatás,

Most pedig -

Nos, kezdődjék az előadás.