TÖRMELÉKEK

Ó, lélek, vesd le szivárványzekéd,

Való rögök közt hajtsd nehéz ekéd...

*

Te érted, mondd, te érted? Gyenge, zöld

Vállával a kövek közé feszül

A zsenge fű, s mint egy smaragd sohaj

A napba reszket és...

*

Mint ezüst húron vont könnyű vonó

Szédítni tud, ha nézed: fel-le sétál...

*

Ó, szomorúság minden hegedűi...

*

Ma délután: séta a temetőben -

Ültem estig aztán egy padon -

És az este feketén, vakon -

A világ egy roppant ravatal -

És a nap, mely messze leesik -

Mint egy nagy véres göröngy -

Melyet egy roppant koporsóra vetnek -

*

Ó, asszonyom, ma, hallga,

A trubadur, a balga...

...karja kitárván

rózsaszín szivárvány

*

Életem emlékedtől fűszeres,

Mint ha alkony arany fáklyái égnek,

Bús illatoktól a setétedő lég...

*

Ti mind ilyenek vagytok: kecsesek és mosolygók,

Gyönyörű kezetek, édes, simogató,

.................. a bánatot eloldók.....

*

Szemeidet nem értem: oly fénylők és mosolygók,

Mélyükbe mégis titkon bánat temetkezett,

S becézni leng alá halk és keskeny kezed,

S mégis velük szivemben...

*

Dalol a patak a néma füzeknek,

Néma szívemnek dalol a világ,

De örök dala...

S ők mozdulatlan búval állanak...

*

Ó, múló, múló, züllő életem,

Ó, csillogó és pengő nyári percek

Mint édes szopránt búgó, méla tercek,

Merengésem bánatosan kisér.

Hajam szála közt már akad fehér...

*

A balkonrácsra könyökölve, én

Jöttödre vártam, enyhe égi fény,

Felettem borús, jégkristály szinek...

Folyt át a magas égnek messzi mélye,

Halkan nyújtózva csillant fel a tó,

Olvadt gyöngyök vagy tán a felhők könnye?...

*

Fényes szemét, mely égi csillagok

Testvére volt, izzó vassal kitolták...

................ egy vérszínű mén

És nyargal véle már négy hosszú éve

...................... sistereg,

És elhagyták őt minden istenek.

*

Már kettőzted az ifjui évek csengetyü-számát,

Fődön az őszi ezüst hordta arany koszorúd...

S hordta a gyászt is, a bús feketét, a fekete tenger,

Tükrözvén alakod, mély tükör és szomorú...

S este ha szállt és szálltak a tájra csendben az árnyak,

Mint alsó galyakon reszket az árva levél...

*

Mint a nyugodt láng sárga karéja, ha nyitva az ablak,

Reszket a hűs levegőn, s kék szinü lesz, halavány...