ANDRÁSSY ÚT

Kölyök-cicák, szunnyadva most a gyúlt nap

Fényén, nyújtják így zsenge körmüket,

Ahogy most a kedves, sunyi rügyek

Görbén s lustán kis levelekké nyúlnak.

A felhők fenn, míg halkan tovamúlnak,

Mint némely halk fogat, mely a siket,

Fakockás uton lágy zajjal üget,

Puhán, szelíden, vígan - úgy vonulnak...