HOLD

Ó, nézd, ma mint egy roppant hüllő sárga

Szeme, úgy ég a hold, és ide les,

Meredten nézi fájó, ideges

Földünket, szörnyü látványokra várva.

Most a pokol minden kapuja tárva,

Mellén az öngyilkos helyet keres

Pisztoly csövének, tűzvészek veres

Lángtornya leng, s fertő a szűzek ágya.

Ágyú ugat, tört testekkel vadul

A dúlt felhőkig labdázik Hadúr,

S káoszba dől a rongyolt föld az éggel, -

Bús, átkos emberhomlokomhoz érve

Nem reszket hűs kezed szelíd fehére?

Nem félsz-e, hogy fellobban, s füsttel ég el?