BÚS BÉRHÁZ-UDVAR EZ...

Bús bérház-udvar ez, magasba volt

Négy fal között hideg rés, vaksi, holt,

És fönt az ég is ócska, szürke folt.

De most e messzi, négyszögű egen,

Mint szétfeszülő, kékszín szőnyegen,

Víg, lenge tánccal egy tündér megyen.

És felragyog, amerre lép, az ég,

Szikrás örvénnyé háborul a lég,

S március édes jószagával ég.

Már a tetőt is felgyújtotta, lám,

Kék szikra izzik a hideg palán,

S bibor téglák a tűzfal oldalán.

Egy felső ablak, mint arany edény,

Mint egy fény-tepsi, fordul tengelyén,

S csúszós lapjáról lecsurog a fény.

Rá felragyog az udvar-mélyi kő, -

Vagy tán a táncos, drága légi nő

Lábáról hullt le az arany cipő?...