JÖJJ, VIHAR!

Várom: még egyszer tán zengő vihart hoz

Az élet, s halk hajóm a tengeren

Hazárd, utolsó táncra engedem:

Zúzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz!

Csak ez a csend, e tespedt ájulat rossz

Csendje ne volna! egy-két emberem

Teng-leng a bús hajón reménytelen:

Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz...

Mert elfogyott a nyomorú ital,

Az állott rum: az egy-két csöpp reménység,

S jaj, józanok a szegény tengerészek...

Jöjj, tégy velük jót, irgalmas vihar,

Hadd lenne boldog part borától részeg

Már végre mind... vagy nyelje el a mélység!...