MÉLTÓSÁGOS VITÉZ GRÓF NÁDASDI FERENCZ HORVÁTORSZÁGI BÁNNAK IRTAM EZEN KOPORSÓS VERSEKET MÉG ÉLTÉBEN ÉS MEGKÜLDÖTTEM 1777-DIKBEN

1.

A mig engedte,

Ki számba vette

Embernek esetét,

Halálát, életét:

A nagy Isten,

Forgattam karomat,

Bajvivó kardomat,

Kiszántam éltemet,

Hogy ontsam véremet

Asszonyomért.

2.

Mársnak koczkáját,

Kétes próbáját

Sebes pattantyuit,

Füstelgő álgyuit

Bátran néztem!

Rontottam fegyverét,

Konczoltam emberét,

Döntöttem falait,

Megvettem várait

Ellenségnek.

3.

Nyitottam erét,

Gázaltam vérét,

Besánczalt táborát,

Sok festett sátorát

Letapodtam.

Felkapták nevemet,

Terjesztvén hiremet

Világ négy részein,

Bellona mezein

Sok nemzetek.

4.

Most immár nyugszom,

Békén aluszom.

Hallád-e bujdosó,

Te jámbor utazó,

Állj meg, ki vagy?

Nem szerzek háborut

Hozz laurus-koszorut

Becsüld meg tetemit,

Nádasdi fekszik itt, -

Elballaghatsz.