Az emlékek dicsérete
Fenyőszag szállott. És esett a hó, lágy
.............................................
De mondom, menni kellett, menni föl,
a hegyre és sietni. Néha félve
néztem a gond havas felhőiből:
Ő állt. Arcára folyt az alkony vére.
Integetett utánam messziről
s a nagy hidegtől könny esett kezére.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论