Add vissza Uram...!

Jóságodban Uram sosem kételkedtem,

minden új útamra Benned bízva léptem.

Büntető kezedet szótalan fogadtam

s ha örömet adtál, érte hálás voltam,

Uram én a bűntől messzire futottam,

eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam.

De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem,

magamban az utam folytatni nem merem.

Úgy érzem ma meghalt a Dal és az Öröm,

elmúlt életemhez nincsen ma már közöm.

Hisz sírnom sem szabad, mosolyba takarom

büszkeség álarcát szótalanul hordom.

Háládatlan voltam, hogy elhagytál Uram,

elfordultál tőlem, hogy nem hallod szavam?

Az életem már súlyos, rettenetes teher

a szívem széttörve, száz darabban hever.

Életet csak szegény álmaimnak kértem,

mert a valót mindég behunyt szemmel néztem.

Hát bűn volt szívemnek meleg, színes vágya,

nem lehet lelkünknek soha semmi álma?

Vedd vissza uram a bánatok serlegét,

Add vissza álmaim színes, meleg percét,

Ne taníts meg Uram a valótól félni,

nem tudok, nem bírok álmok nélkül élni!