A cipőmadzag

Ismét eljött a fülledt éji óra,

Amelyben ájult, félig öltözött

Testtel, lesengő démonok között

Gondolsz az átkozott cipőzsinórra.

Minden zsinórok átkozottja ő,

Oly furcsa, fekete és nyughatatlan,

Midőn nem is számítsz rá, kettépattan

És madzag nélkül marad a cipő.

Ó lassú mérgek, távoli orom,

Halott szerelmek, úszva sárga lében

S én – zsinórtalan, senkivel rokon!...

Egy cipőmadzag leng a lomha légben:

Az egyik vége görcsös torkomon

S a másik a Sátán szőrös kezében.

1934. ősze