Március

A tavasz dicsérete

Az uccán lomha szellő ballag át

Aztán fürgébb és egyre lázasabb lesz,

nyomában reccsen, pattan gyönge, halk nesz:

kitárja lelkem ódon ablakát.

Betódul friss és illatos hatalma.

Jégcsap, hópárkány? Nincs előtte gát

s szellőző lelkem száz titokzatát

kacagva nézi világgá rivallva.

Fehér ágyon liliomok között

súlytalan némaságba öltözött

királylány fekszik holtan és hanyatt.

Selyemruháival zümmög, beszél

a diadalmas, víg tavaszi szél

és lengeti a szőke, dús hajat.