[Kicsi borzas, szürke ló ficánkol...]

Kicsi borzas, szürke ló ficánkol

alattam. Mindenütt megolvadt,

csak a dombok oldalán fehérlik

egy-egy havas folt, a tűzgolyó

lehullott nyugaton s tiszta, csípős

a levegő. Fehér sorompókat ugratok

át s apró, gyors patakokat.

Sohasem leszek szomorú többé,

lélekben van a szabadság és a

gondolatban. Hó, Borzas, állj meg! –

úgy örülök, hogy rájöttem erre...

Mély csend van, egy csónak siklik

messze, a Maros megdagadt vizén.

Máriaradna, 1929. szeptember