Holnap

Cibálja a fákat a szél,

cibálja a fákat a szél;

Úgy lógok ki az élet ablakán,

mint tépett zászlórongy a rúdon,

belém kapaszkodik a szél,

cibálja a lelkemet a szél.

Mindig vihar, mindig vihar,

nincs az embernek percnyi álma,

tülkölnek az autók,

a pocsolyák szemébe vágnak

szeges ostor a hátán

üvöltés tajték a száján!

Gyermekingben kell futni a bölcsőtől

a vérbefutott szemű őrületig.

Holnap keresztül török az angyalok

őrtálló seregén.

Holnap az Isten lábához kúszok

mint egy meghajszolt, megvert kiskutya

s ott nyöszörgök a békességért!...

Kolozsvár, 1927. október 9.