Elfogott apród levele

Fenséges Asszony! Kis apródja

magának ír most levelet.

Olyan lesz, mint a hópihék,

karácsonyesti lehelet.

Fenséges Asszony! Ez a szürke

köhögős alkony lázba von –

Sose kapott szép levelére

fogadja íme, válaszom.

Fenséges Asszony! Úgy tekintem

az életet, mint bús bazárt,

mint ezt a fényes régi kastélyt.

Az én királyom idezárt.

Talán egy verses köszöntőmben

nem voltak szép formás betük:

Kapum elé őröket rendelt,

s komoran villog fegyverük.

Ódon nagy palotámmal szemben

a fenyveserdő felsusog

s párnázva pihéz, hull a hó

és én aludni nem tudok:

Udvari bálok zaja zendül,

köröttem zsong száz szép ige –

Egy csókot kaptam homlokomra –

Fenség, Fenség, emlékszik-e?

Én most is vágyom égi csókra,

tisztán és égve igazán.

Miért nem áll meg palotámnál

egy gyémánttalpú kicsi szán?

Fenséges Asszony, egyre várok,

sok már a fogság, ennyi kin,

ottkünn már alusznak az őrök

s a hó hullása hermelin.

Ez az ideges havas éj

nyugtalan beteg lázba von –

Sohse kapott szép levelére

kérdés a végső válaszom:

Egy bálon, egy csókon kivül

nem fog maradni egyebünk?

Fenséges Asszony, hull a hó.

Fenséges Asszony: mehetünk!

1926. december