Reggel

Sötét álom-kísértetek

ringatják az ágyam.

De íme, ébredek

lágyan,

pazar fény mindenütt,

a napsugár besüt.

Nevet a szívem,

nevet az eszem

s az ereszen

kismadár ül a bádog-csőre:

Csicseregve, csacsogva

csacska csodákat

fecseg a csőre.

S én magamért

és értetek

nagyot nyújtózva

ébredek, ébredek,

ébredek!

Kolozsvár, 1927. augusztus