Erdély legkisebb csodája

Bizony sok csoda történt már e földön

és azóta is történt jónehány,

mióta álmos életemet töltöm.

Kiszikkadt vén fa kihajtott a dombon

s valami hasonlót akartam én:

Király akartam lenni, bizony mondom,

vagy ha a hóra nagy árnyékok nőnek,

kis székely porták előtt felcsapó láng,

csodának, szépnek és melegítőnek.

Nagyratörésem kihült és idült

s homályos szemmel, könyörögve mondom:

Hát itt van minden, ami sikerült,

dohány, morfium, szegfűillat, ánizs,

ködös hegyeink rossz vinkó-bora –

Igy lesz ez holnap és holnapután is.

Testvérek, bocsássátok meg a tettem

s feledtessétek el nagyon ölelve,

hogy csak efféle pici csoda lettem.

Kolozsvár, 1927. augusztus