Keserű szájjal mondom:

A lélek-csók, a Szépség sem örök,

csak vérpocséta, melybe betaposhat

bárki s az uccán gőzölögve poshad,

míg be nem isszák ragadós rögök.

Kicsi Szépemmel, mely percente hűl ki,

én sem vagyok, csak készülő halott,

akinek perverz vágya adatott:

Kitátott mellel elétek feküdni.

S ti, pompás jóbarátaim, akik

engedve éhes, furcsa kandi kedvnek,

eljutottatok most e szavakig,

nem vagytok se többek, se kevesebbek

a féregnél, mely testemben lakik

és holt ajkamról szívja majd a nedvet.

Kolozsvár, 1927. augusztus