Ősz hercege

Az Ősz hercege vagyok én.

Nagyapáim fekete üstöke

nálam szőkére sápadt

és mennydörgős káromkodásuk

csak halkított remény.

Az Ősz hercege vagyok én.

Felhős-borús égszín szememből

őszi eső pereg –

országom furcsa-szép Ködország

s parancsszavamra glédát állnak

a zörgőcsontú őszi levelek.

Pedig valaha mondták rólam,

hogy arany-nyilak hullnak rám a napból,

s szikrázó hősi vértek:

Vitézi régi szép napok

nyarat ígértek.

De most: sugárzó tiszta égbolt

fénytitkát meg nem fejtem soha már

és idegenül csörtet el előttem

a hétmagyaros büszke úr:

a Nyár.

Szatmárhegy, 1926. július