Lovag vagyok

Király lovagja.

Fegyverem

szelíd, szomorú, tiszta nézés,

mellyel az éjt is megverem.

Páncélsisakos talizmánom:

valaki hamvas, szűzi csókja,

mely itt kacag homlokomon

és a számon –

Vagyonom: ének, holdsugár,

mely elhullámzik messze, messze!

És mellemen egy őszi virág

a Becsületrend Nagykeresztje.

Szatmár, 1926. március 25.