Visszajöttek

Tudták, hogy van, akinek két szeme,

gyakran tele könnyel,

akinek minden a szívére vág –

és híven, titkon, csöndesen lopózva

egy éjjel hazajöttek

a vadgesztenyefák.

Körülölelték kis szobámat,

hol tanyát vert a bánat,

ágyam felé hajoltak

zúgva-ringva,

aztán finoman, illatos léptekkel

belopóztak az álmaimba.

Sorfalat állva népesítik most már

életem kicsi zegzugos uccáját,

úgy vigyáznak rám mindig –

Sápadt homlokomat,

s kuszált hajamat telis-tele hintik

üde, tavaszi, szent sziromesővel.

Hajtogatom, míg ömlik a virág,

hogy íme, titkon, csöndesen lopózva

egy éjjel hazajöttek

a vadgesztenyefák!

Hogy be szép lehet, kinek élete

csupa szirom-ejtés

és útja fás –

és be szép lenne itt, a fák alatt

egy édes, örök, nagy találkozás.

Szatmár, 1926. április