Eltakartan

Homlokomon fekete csillag,

Isten adta fekete éjen –

Azóta a kalapomat

szememre húzom mélyen.

Úgy járkálok az emberek közt,

csúfondárosan fütyörészve,

hogy ugy-e, ugy-e, nem ismertek?

– S magam se veszem néha észre.

Fekete csillag: Rendelés,

amit nem kértem s nem akartam,

meggyűlöltető, gőgös rangom

megfér egyedül, eltakartan.

Táncolok én is muzsikára,

mint már annyian, olyan régen,

köpenyegemet szél cibálja

és cigarettám füstöl kéken.

Nyomott, kacér kalapom mellett

hazug, tavaszi friss virág –

Vagyok bolondos, boldog senki,

rossz, szeleburdi kisdiák!

Szatmár, 1926. március