Szembe jöttünk

Vers, mely szebb történelem minden történelemnél

Gyönyörű volt:

Énvelem jött a Szomorúság

és Teveled a Hold.

A magány néha nagyon éget –

Neked az új Hold susogott

szelíd meséket.

Én alig mentem.

Könnyetcsordító halk szavakkal

a Szomorúság tartott engem.

Az éjnek peremén

láttalak akkor – szembe jöttünk –

Egymásra néztünk: Te, meg én.

Titkok gitárja

drága ütemű muzsikáját

selymesen, puhán mind kitárta.

Gyönyörű volt:

S megértőn, lassan tovalebbent

a Szomorúság, meg a Hold...

Szatmár, 1926. február