Telepátia

Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,

itt széldulásos, viharos az éj,

s engem kerül az álom.

Ha gondolsz reám néha-néha még,

itt imbolyogva szállnak kalapomra

kristályos hópihék.

S ha rád lel néha egy-két boldog óra,

itt kacagnom kell, nem bírok magammal

és nap süt le a hóra. –

Szatmár, 1926. február