Nincs szerelem

Megszorítottad tintás kezemet,

mélyen, szomorún néztél a szemembe –

mintha dacolnál a világgal szembe,

de nem csókoltad meg az ajkamat.

Összeszorított fogaim közül

sóhaj susogott, mintha imádkoznám.

– Te csak simultál mind közelebb hozzám,

de nem csókoltad meg az ajkamat.

Füledbe halkan nótát dudolgattam,

két szemed égni és lángolni kezdett,

és úgy néztél, mint mementó-keresztet,

de nem csókoltad meg az ajkamat.

Harsogva tört ki szívemnek dala

s te rám borultál forró kínban égve,

s könnyed patakzott két kezem fejére,

de nem csókoltad meg az ajkamat.

Szinérváralja, 1925. november 22.