Erdélyi diákok

A nappal büntet,

(Miért?)

de az éjszaka szép, nyugalmas

s álomra hajtjuk elzsibbadt fejünket.

Ilyenkor alig élek.

Zárt ablakomon némán besuhan

két-három árva kóbor diáklélek

és meginognak, zizegnek szobámban

a cineráliák.

Kisurranunk,

Átgyűrődünk a csipkefüggönyön

erősen, nagyon átölelve egymást

susogunk valami

szépet és nagyot,

mit a Fátum csak álomnak hagyott,

s így utazzuk be a széles világot.

A hold süt,

az öreg tölgyfák remegve susogják

az alvó csemetéknek:

– Kóbor szellemek! –

– Ébredj fel! Köszönj! –

És reggelre a végtelen világ

csupa harmatcsepp, csupa könny!

Szatmár, 1925. november