Esti hangulat

Sohse éreztem

ennyire még

a hangulat hatalmát,

mint most ezen a kék,

lila-sötét alkonyaton.

Ahogy egyhangún lépek, lépek

valami eddig ismeretlen,

különös, bágyadt tűzben égek.

Égből bocsájtott kicsi selyemszálak

(álmos, jó-hűvös esőcseppek)

a szívemre fonódnak

és húznak messzi Országába

a Szépnek, a Jónak.

Mintha mindenki csókot adna,

mintha mindenki megölelne,

mintha pap lennék, Isten papja.

Szeretnék így valakinek

ismeretlenül elébe toppanni,

s míg kék szemem könnyben ragyog, –

magamhoz vonva

fülébe sugni titokzatosan:

– Barátom, tudd meg, poéta vagyok!

Szatmár, 1925. november