Hullanak a falevelek

Nem tudok hinni semmi szebb jövőben,

valahogy minden, de minden beteg

a szerelem is őszi ködben alszik –

most hullanak az akáclevelek.

Ezek a hulló levelek:

az én kis verseim

bús üzenet az embereknek – távol,

tavaszért küzdő, rokkant katonák,

miket a lelkem mindörökig ápol.

Hullnak, szitálnak,

alig-alig élnek –

Mindenkinek szól! Sirassátok el –

(Szeretném mindet megcímezni szépen,

s feladni postán, – ajánlott levélnek...

Aztán rádőlni a kopott, kerek,

szomorú postafalra

és sírni, sírni, zokogni napestig,)

– mert hullanak az akáclevelek.

Szatmár, 1925. november 6.