Aranygyűrű a levelek között

Azoknak mesélem, akik nagyon bíznak lelkem aranyában

Valaki leejtette

az aranygyűrűjét

és felzúgott az őszi szél felette:

esőző, száz, sápadt levéllel

betemették a gesztenyék.

Most keresi

és hallgatja az ősz-szimfóniából

ki-kisajduló fájdalmas nagy Lelket

és a könnyei folynak.

Aranygyűrűjét kár keresnie;

azt elrejtette rég

az igazibb arany,

könnyes levelek őszi aranya,

imbolygó, sápadt, hulló gesztenyék.

Könnyes levelek sápadt aranya

hímes bölcsőben

ringatja, mint szent, áldott jó anya

és rekviemet orgonál felette...

Minek keresi, aki elejtette?

Szatmár, 1925. október 19.