Költészetem

Az én költészetem:

piros fénycsík az alkonyat egén.

Kiverhetetlen bolondos rögeszme,

mely örökké és egyedül enyém.

Az én költészetem:

nagyszemű, szelíd, néma útitárs,

visszaparancsolt, szűzhalálú csókok

tova nem küldött szerelmes írás.

Az én költészetem:

külön tejút – a nagy végtelené,

hol a könnyeim sétálnak fel lassan

énekelve a jó Isten felé.

Az én költészetem:

fehér ház, soha be nem költözött,

kicsi fillér a jók pénztárcájában,

margaréta a rózsafák között.

Az én költészetem:

folyóra-hajló felvirágzott fák,

s ha majd csónakos, nagy útra kelek

minden szirmukat a fejemre szórják.

Szatmár, 1925. október 12.