Hiány

Vállamon ócska, színtelen palást.

Mindent nyűgöző, merev unalommal

Századszor végzem el a számadást:

Valami hiányzik.

Üres a szív,

semmi se hív,

halkan pereg a fákról a levél:

Lassanként minden hiányzik.

(Talán kéne valami...

Talán csókolni kéne valakit...)

Kopog, zuhog az őszi eső,

őszi tarlóként a lelkem is ázik

és százegyedszer kezdek el számolni:

Valami hiányzik.

Valami hiányzik.

Szatmár, 1925. szeptember 29.