Csak kicsi kört világít.
Tőle alighogy megragyog az asztal
s azt se hinti be sugárzó malaszttal.
Szobám kertjében különös palánta
és lenyűgözve hallgatom,
hogy hallga, hallga, mit zümmög a lámpa:
– Őszi estéken egyedül légy!
– Sírva hallgass és bosszút ne tégy!
– Tennen sírodon koszorú légy!
Szeretném tovarepíteni a lelkem
a nagyvilágnak tágas gyönyörül,
de csak kering, zúg a lámpa körül,
mint sok-sok őszi, tört, szomorú légy...
Szatmár, 1925. szeptember 29.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论