Elment a vonat

Tibor barátom elutazásakor

Unalmas mese:

egy kicsit tolat

aztán hat óra

s elmegy a vonat.

Őszi reggel és eső

a vágány fekete;

szitál a fáknak

levele.

Berreg a csengő

az irodában valahol

s a szívünk, a szívünk

zakatol, zakatol.

Csak szemez az eső

finoman, csendesen

füst száll, gőz imbolyog,

sóhaj és sejtelem.

Unalmas mese

az óra hat

és egyedül állunk némán: –

Elment a vonat.

Szatmár, 1925. szeptember 4.