Választás

Mikor így, esti félhomályban

részt kívánunk a nyugalomból,

az ember néha nagyon álmos

és néha nagyon furcsát gondol.

Például: ha egy tündér jönne,

mielőtt fejem mellre bágyad

és azt mondaná meleg szóval:

– “Ember, én megáldom az ágyad:

Ezen a csudás, boldog éjen

ne legyen, ahogy én kívánom;

lepjen meg a vágyad szerinti,

legfölségesebb, édes álom!”

...És akkor szépen megköszönném

és hozzáfognék fejet törni,

ez legyen álmom, vagy a másik? –

És kopogtatna mind a többi.

S a végtelen válogatásban

ábrándokban tört, bús, szegény én,

álmatlanul fognám a reggelt,

ülnék, ülnék az ágyam szélén...

Szatmár, 1925. szeptember