Meghívó

Szerelem tündérének írom,

akit eddig nem neveztem múzsámnak

Azt kérdezted a múltkor,

hogy mért vagyok bolond:

minek ugrálok néha,

mint táncos kis kobold?

Hajnalban koszorút

virágból mért szedek,

s mért szorítom meg néha

forrón a kezedet?

Azért kedveskedem,

hogy kérjek valamit,

amire más nem képes

és senkisem tanit:

Gyere el egyszer hozzám

és töröld le a port

könyveim nagy polcáról,

amit rája sodort

az idő és a távol –

Gyere el egyszer hozzám!

Nem nézhetem a port

hogyan fakítja át

a tündöklő meséjű

Ezeregyéjszakát

és könnyem is pereg

és a szívem is éget

ha elaggulni látom

az Andersen meséket.

S csak kérdezd, mint a múltkor,

hogy mért vagyok bolond:

minek ugrálok néha,

mint táncos kis kobold?

Hajadba koszorúnak

virágot mért teszek,

s mért szorítom meg néha

forrón a kezedet?

Gyere el, s akkor minden

mese-alakot ölt

és fel-fel kacagunk,

hogy szebb legyen a föld

és jázmin-csókú angyal

jön el értem, meg érted...

...Erőtlen, elhaló

bolondos versike

és nem nekem való –

Ugye, hogy meg sem érted?

Nagybánya, 1925. szeptember 13.