Alszik a fagylaltos

Tűzben izzik a járda

és úgy hozta a sors,

hogy a zárt jeges-láda

tarkázott tetején

fekete fedelén

alszik a fagylaltos.

Elaludt, elaludt.

A nagy sötét ég fent ég

és bíbor láng az ut

s dől az emberek harcos

arcáról a verejték,

de alszik a fagylaltos,

elaludt, elaludt...

Hol van hát a lehetőség?

Hűvösség? Nyugalom?

Csak őrület és hőség

s a szemekből kilobog

rekkenő lázuk...

Ha alszik, rázzuk?

Hiába! Hiába!

Most csukva a láda!

Elaludt, elaludt...

Nagybánya, 1925. szeptember 12.