Elutazás

Esős, ködös a kicsi város,

tizenegykor megy a vonat –

Lump fiakkeres kocsijába

kijózanodva befogad –

Hej, amikor még úgy fogadtak:

Isten hozott, no, mi jót hoztál?

Megyünk, megyünk az állomásra,

s a kocsi szomorún poroszkál.

Nehéz, fekete bőrernyőjén

nem látszanak át a hegyek,

csak az eső ver taktust rajta,

bús indulót, hogy elmegyek...

Merengés, múltak idézése,

füttyszó, dudolás, mit sem használ;

Megyünk, megyünk az állomásra,

s a kocsi szomorún poroszkál.

A vén diák most gazdagabban,

vagy szegényebben ballag itt?

Olyan különös az érzésem,

mintha itt hagynék valamit. –

Talán a nyarat, vagy az álmot – –

egy szőkeszemű kis borzasnál – –

Megyünk, megyünk az állomásra,

s a kocsi szomorún poroszkál.

Szatmár, 1925. szeptember