Üres a papír

Még most is üres a levélpapír,

álmatlan éjek nem írták tele –

Érzem, ha egyszer szépen teleírva

elszállna,

az én lelkem is elmenne vele.

Kezemet valami... mintha megragadná...

éjféli órán: mire, mire jó?...

A hiábavalóság sötét Óceánján

ilyenkor

szegény lelkem csak hányódó hajó.

Teleírt papír nem, nem kísért

holdfényes, néma, jövő-romokon...

Nyugodt, jó szívvel imádkozom este,

lefekszem,

– és álmodom, hogy álmodni jogom.

Szatmár, 1925. szeptember