Áldás

Plavec Bettykének ajánlom, aki magyarul tanul

Van egy átkozott, szegény, árva nép:

mindig ütötték, mindig verték –

Volt egy gyönyörű piros rózsa

talán a legszebb, drága kert-ék,

s az őszi szelek leteperték.

Van egy muzsikás, édes, szép beszéd!

Bárki kutat a földgolyón át,

e nyelvnek párját nem leli,

s ezt susogják a meghajolt fák,

s ebben élnek a legszebb nóták.

És áldott, áldott az az idegen

kinek így nyilik szóra ajka

és végignéz a letört rózsán

és megesik a szíve rajta

s egy pillanatig simogatja!...

Nagybánya, 1925. augusztus 4.