Ujjongás

Csörög, zörög, kacag

a patak,

habokat visz –

a halak

surranva siklanak,

ha zizeg a víz,

s bukfencet hány a kövek élén.

Hahaha! Huj!

Rohanok a hegyen lefelé

mellemre csap

fekete fenyők szúrós levele,

megsüt a nap

és megpofoz a szél.

Istenem! Istenem!

Visíthat, ujjonghat mind, aki él!

Ma minden csoda, minden új!

minden régi rosszat elfelejtőn

gurulok a selyem-ölű lejtőn –

Trallalla, trallalla!

Kicsi gyermek,

gurulok és kiabálok,

hogy a hegyormok visszhangot vernek:

Ma minden csuda, minden új,

Hop, hop, hop... hujujuj!

Csapongó kedvet semmi se palástol

jobbra, balra dőlnek a hegyek

a kacagástól.

Csörög, zörög, kacag

a patak,

örök szerelem

habokat visz –

a halak

surranva siklanak

ha zizeg a víz

és csókot hánynak a partra nekem.

Nagybánya, 1925. július 22.