Messze vagyok

Barátaim, most őszintén beszélek

Ti úgy hiszitek: közel vagytok hozzám,

mert minden reggel felétek megyek

és kezet fogunk háromszor naponta.

Ti azt hiszitek: közel vagytok hozzám,

mert lányok előtt ügyetlenül hajlok,

s ha nagyon sokat pengetem a lantot,

kiserked a vér ujjaim begyéből.

Lássátok, milyen szörnyű tévedés

Fáj a szívem, hogy kicsinyesnek láttok,

s hogy nem tudjátok: a folyam színe

hideg hullámú mélységet is titkol.

Menjetek csak ki holdas éjszakán,

mikor súg-búg az alvó végtelenség

és minden olyan rémületes néma,

s ezüst holdfényben bólongnak a nyárfák.

Milyen közel van hozzátok az árnyék,

mellettetek áll, monoton beszél,

reátok simul, sarkatokban leskel –

– s a holdvilág csak messziről zokog.

Szatmár, 1925. július 6.