Esküvőre

Weisz Margit és E. József lakodalmára

Mainapság, amikor gond, az átok

az ember szívét sárig letaposta,

fűzzünk csokorba rózsaszínű áldást,

s ilyeneket is röpítsen a posta!

Fűzzünk csokorba arany napsugárból,

lilaszín ködből, színes szivárványból, –

ezüst-szavakkal kössük össze szépen,

hogy igen-nagyon örüljenek távol!

Szálljon el szívünk minden dobbanása

patyolat-postán, fehér galambokkal,

s szűrődjék halkan mihozzánk cserébe

a lakodalmas, vígan ujjongó dal!

Áldás-özönben, mirtusz koszorúval

mosolyogjatok, nevessetek egyre –:

Ennek a búba forgatott világnak

jaj, úgyis olyan kevés ma a kedve!

Ma csupa hitet sugároz felétek

ki e sorokat lassan ide rója: –

Virágos éjek éber éneklője,

áldásos álmok árva álmodója.

Szatmár, 1925. július 16.