Lassú muzsika

A lelkem zúgva, lassan muzsikál,

mint érintetlen öblű égi kürt,

zúgó zenébe tömörödött össze,

amit szenvedett, vágyott s félve tűrt.

Olyan különös idegen zene

olyan hűvösen sípol a fülekbe –

két fehér angyal viszi piros párnán,

két fehér angyal mosolyog felette.

A lelkem búgva, lassan muzsikál,

mint lehelkürtje messze, valahol –

de nem érti meg zsongó halk zenéjét,

csak aki nagyon közelre hajol.

Szatmár, 1925. június 27.