Word’ ich zum Augenblicks sagen:
verweile dich! du bist so schön!
...Es sei die Zeit für wich vorbei!
Faust
Az ingaóra érces hangja
komolyan és régen elzengte az éjfélt
és én ültem magamra hagyva.
Odakünn pislogtak a csillagok
s a bólongató, nagy sötét akácsor
képviselte az életet,
meg a Hold,
meg sok kicsi, fehér felhő-foszlány,
melyek felette átlebegtek.
Akkor nagy csend volt
s a szobán átsuhant
kilencmillió négyszázhatvanezer
nyolcszázadik perce életemnek...
s én belejajdultam a sötétségbe
vágyón, szenvedélyesen,
Maradj.
Az égen bárányfelhők usztak
s meg kellett volna halnom akkor,
mint mesebeli öreg Faustnak!
1925. május 22.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论