Az Ő nótája

...Asszony lesz a lányból,

a bimbóból rózsa...

Tavasz van,

A kicsi piros bimbók

felfödni vágyják édes arcukat

s jövő illatuk ég felé kutat

sugaras utat.

Fent sziporkázó fényes csillagok

lenevetnek hozzám:

mintha nem is a bánatomat hoznám

és nem sírnék, hogy egyedül vagyok.

Ilyen egyedül miért, miért lettem?

Miért van az,

hogy három cigány bandukol mellettem

s a hosszú utcán miért húzzák végig

az Ő nótáját? – –

...Egy két édes percből

sohase lesz óra,

Másé lesz az álom,

másé lesz a rózsa, –

s egy kopott nóta lesz csak az enyém!

Egy hazug nóta lesz csak az enyém!

Nagybánya, 1925. április 18.