Vadgesztenyefák

Virágzanak a vadgesztenyefák.

A hosszú utcán egyenes fasor

bókol a csendes szellő borzolásra,

s a lombokra, mint gyémántszínű por

szitál le május első napsugára...

Virágzanak a vadgesztenyefák.

Vajjon megjegyzik-é most az arcomat

s a szememet, mely rájuk nézni sem mer,

s tudja-e a sok hóvirágos ág

hogy erre ballag egy hangulat ember,

ki csupa őszi nagy szomorúság?...

Vajjon megjegyzik-e most az arcomat?

S ha megjegyezték, adják-e tovább?

Elmesélik-e majd valakinek,

aki mosolyog, mosolyog csak egyre,

aki tavasszal is nagyon hideg,

s holnap talán majd sétálni fog erre? –

Ha most meglátnak, adják-e tovább?

Májusba fordul máma a világ:

muzsikálnak és terítenek asztalt,

felköszöntik a nyárnak kezdetét –

...Csak egy könnycseppet itat fel az aszfalt,

s rá százfelől, zizegve, szerteszét

szirmot szórnak a vadgesztenyefák:

Fehér, virágzó vadgesztenyefák...

1925. május 1.