Várakozás

Nap-csóktól égő homokos partok közt

csobog a víz –

– A gondolatom tovavisz.

Távolabb sötét tölgyfa koszorú...

– Lelkem egyszerre

víg és szomorú...

Körülívelnek sötétkék hegyek

– Lábam a kőben meg-megbotlik,

lassan megyek.

Miért előttem annyi gát?

– két kis szamár megy

és húz egy taligát.

A tespedt órák lomha sulya

vállamon hever, –

– Ha ketten viszik, könnyebb a teher:

így volt az mindig: embernek szamárnak!

– Kicsike, olyan egyedül vagyok,

Kicsike, – várlak!

1925. április 3.