Emléksorok [3]

Gaál Baba emlékkönyvébe

Sosem felejtem el:

Egy fenyő-erdő mellett

robogott a vonat,

amikor megrándult a vészfék –

két kis fenyő

egymáshoz különös közel volt

s álom-szemekkel egymást nézték.

A vonatom futott

és nem tudom, miért:

ez a kép most eszembe jutott

– és leírtam ide

alig olvasható írással

én: a szomorú tovahaladó,

áldást adó

távoli harmadik.

Szinérváralja, 1925. április 14.