Kérdés is, kérés is

Ugye Istenem, nagyon nagy dolog,

mikor az ember 18 éves lesz

és buta szíve lázasan dobog?

Mikor repül a nagyvilág felett

s rövid röptében sírva veszi észre,

hogy árvának és búsnak született.

Mikor a szívünk szörnyű, szörnyű rossz

és józanodva zuhanunk a vízbe

mint szép hajdani, próbás Ikarosz.

Mikor mártírrá kínoz a hitünk,

mikor tudjuk, hogy ezer kínok árán

a mások terhén mégse könnyitünk.

Mikor az ajkunk panasszal dohog,

s tizennyolc évünk sóhajt, sír az égre, –

Ugye Istenem, nagyon nagy dolog?

1925. március 24.